beiktat
beiktat tárgyas ige
1. (hivatalos) <Vmely hivatalba, tisztségbe, szerepbe, feladatkörbe, birtokba, jogaiba> hivatalosan, esetleg ünnepélyesen beavat, behelyez, bevezet vkit; ráruházza annak jogkörét, feladatait, teendőit, hatalmát. Beiktatták új hivatalába. Az örökösöket beiktatták jogaikba. Beiktatták az új püspököt. Beiktatának ünnepélyesen A társaságba [= színtársulatba] – nem kutatva: mi Valék. (Petőfi Sándor) A főispán urat iktatták be, amit magyarul úgy hínak, hogy installatio. (Jókai Mór)
2. (hivatalos) Beiktat vmit: vmely hivatalos iratnak a főbb adatait beírja az iktatókönyvbe, és az iratot ottani sorszámával ellátja. A posta szétoszlása után beiktatták az iratokat. A végzést még nem adhatom ki, előbb be kell iktatni.
3. (kissé régies) <Írásműbe, szövegbe> pótlólag beír, beszúr vmit. A regénybe egy új fejezetet iktatott be. Csak egy pár nyelvhibát igazítottam ki, csak egy-egy tollba[n] maradt szót iktattam be. (Gyulai Pál) || a. (elavult) <Újságba cikket, hirdetést> tesz közzé, közöltet. [A szabó] Minden lapba beiktatta a hirdetményeit. (Jókai Mór) Egy pár sort szeretnék beiktatni az újságba. (Jókai Mór)
beiktatás; beiktatható; beiktató; beiktatott; beiktattat.
