békeszerető
békeszerető melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <államférfi, nép, ország>, aki, amely nem akarja, kerüli a háborút, békében akar élni; békés szándékú. Békeszerető állam; a békeszerető népek egységes frontja, közössége, szolidaritása; felhívás a világ békeszerető népeihez. A népszónokból … csendes és békeszerető diplomata lett. (Kemény Zsigmond) A békeszerető szultánok … meghaltak. (Jókai Mór) || a. Ilyen felfogást, magatartást kifejező. Békeszerető diplomácia, politika. || b. Olyan <személy>, aki környezetével, embertársaival békében szeret élni; békességre, nyugalomra vágyó, a viszálykodást, erőszakoskodást kerülő; békés (természetű). Békeszerető polgárok. A békeszerető férj sokat eltűrt házsártos feleségétől. Menjen tovább, ki békeszerető! | Én durvaságokat tűrni nem szokom. (Vörösmarty Mihály) Békeszerető, verekedést kerülő ember volt. (Jókai Mór)
II. főnév (ritka) Békeszerető személy. Szorgalommal mívelték a tudalom [= tudomány] e mezejét, mely … kivált a békeszeretőket láncolá le magához. (Eötvös József)
