belakik
belakik ige
1. tárgyatlan (bizalmas, tréfás) Sokat eszik vmiből, megtömi a hasát vmivel. Belakott cseresznyével. Belakott a töltött káposztából. Jól belakott a gyerek. Újra meg újra hozzáláttam s úgy belaktam, hogy már szinte belebetegedtem. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas (ritka) Mohón megeszik, befal vmit. Az éhes kutya belakta a csirkecsontokat.
belakó; belakott.
