belep
belep tárgyas ige
1. Belep vmit: <cseppfolyós v. porszerű, szemcsékből álló anyag> vmire úgy hull, rakódik v. ömlik rá, hogy vékonyabb-vastagabb rétegként beborítja, s többé-kevésbé eltakarja. A hegyeket belepte a hó. Cipőjét úgy belepte a por, hogy nem is látszott már a színe. Zöld erdő harmatát, Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél. (ismeretlen szerző) A csizmáját az országút pora csaknem térdig belepte. (Gárdonyi Géza) A por belepi az ember ruháját, behatol a cipőjébe. (Nagy Lajos)
2. (főleg múlt-ben) Belep vmit: olyan sűrűn van vmin, hogy már (csaknem) egészen beborítja, eltakarja. Belepte a dudva az udvart. [Toldi dolmányát] Mindenütt belepte az aranypaszománt. (Arany János) A fekete bodza egész nagy táblákat lepett be. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) <Vmely felületet, tárgyat> egészen elföd, betakar. Ezt a nagy asztalt nem lepi be az a terítő. Ez a szőnyeg belepi a szoba egész területét.
belepés; belepő; belepett.
