bever
bever ige
1. tárgyas <Hegyes v. egyik végén keskenyedő tárgyat> verve úgy bejuttat vhova, vmibe, hogy az szilárdan ott is marad. Beveri az éket a fába, a karót a földbe. A nagy tükör alá két erős szöget vert be.
2. Beveri vmijét vmibe: vmely testrészét akaratlanul erősen beüti vmibe. Beverte a könyökét az asztal sarkába.
3. tárgyas <Nagyobb felületű merev tárgyat, testrészt> erős dobással v. többszöri ütéssel betör. Beverték a fejét. Valaki kővel beverte az ablakot. Bevertek egy hordót, borral tele. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ma beverik valakinek az ablakát. (Jókai Mór) Beverünk egy pár koponyát … (Herczeg Ferenc)
4. tárgyas (ritka) <Latyakos úton gyorsan haladó jármű kereke sárral> fröcskölve bepiszkít vkit, vmit. Ha egy úri ló-csiszárral Találkoztam, s bevert sárral: Nem pöröltem. (Arany János)
5. tárgyatlan <Eső> ferdén csapódva beesik vhol, vhova. Bever az eső az ablakon. Fújt a szél, bevert a zápor a verandára.
6. Bever vkit, vmit vhova: <eső, vihar> verve (I. 10a) vkit, vmit bekényszerít vmely belső, védett helyre. A zivatar bevert minket a csőszházba. A vihar beverte a hajót az öbölbe. A felhőszakadás beverte a lovakat az istállóba.
7. tárgyatlan (iskolai, argóban) Beszekundázik. Ma jól bevertem fizikából.
8. (argóban) bever vmely nőnek: <férfi> közösül vmely nővel.
beverés; beverhető; beverő; bevert.
