bevetés
bevetés [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a bevet igével kifejezett cselekvés, mozdulat, művelet; az a cselekvés, hogy vmit bevetnek.
1. Vminek, vmely nagyobb tárgynak, eszköznek vhová való bedobása, behajítása. A hálók bevetése próbára teszi a halászok ügyességét.
2. Vminek a bevetése: vmely területnek, helynek gabonával, ill. általában növénymagvakkal való beszórása, behintése termelés végett. A föld bevetése; tíz holdnak lucernával való bevetése.
3. A (kenyér)tésztának a befűtött kemencébe helyezése megsütés végett.
4. (átvitt értelemben, katonaság) <Csapatnak, harci egységnek, fegyvernek> harcba vetése, a harcban való felhasználása. Az erők, friss csapatok, új fegyverek bevetése a harcba. Bevetésre vitték őket. A csapat bevetésre készülődött.
