biccent
biccent [e] tárgyatlan ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. Fejét <köszönés, helyeslés, jóváhagyás jeléül> természetes helyzetéből kissé előre s lefelé billenti. Egyetértése jeléül biccent. Némán biccentett. Üdvözöltem, de ő alig biccentett. Az öreg helybenhagyólag biccentett a fejével. (Gárdonyi Géza) Minap az egyik ügynök, aki már alighogy biccentett, ha látott, az utca túlsó oldaláról magához intett. (Gelléri Andor Endre)
2. (népies) Kissé sántít; biceg. A szép házi-kisasszony … biccent a ballábával. (Jósika Miklós) Ágnes azzal gyanúsíttatott, hogy a jobb lábára biccent. (Jókai Mór)
Igekötős igék: előrebiccent; lebiccent; megbiccent; rábiccent.
biccentő.
