bizottság
bizottság [ccs] főnév -ot, -a
1. Vmely tevékenység végzésére, vmely kérdés megvitatására, vmely ügy előkészítésére, megvizsgálására, (el)intézésére v. ellenőrzésére alakult, választott, kiküldött kisebb testület. ® Békéltető bizottság; ® egyeztető bizottság; ellenőrző, felügyelő bizottság; ® igazoló bizottság; kinevezett, közigazgatási, közös bizottság; ® mentelmi bizottság; rendes, rendkívüli bizottság; ® rendőri bizottság; ® szakszervezeti bizottság; ® törvényhatósági bizottság; választott bizottság; ® végrehajtó bizottság; vegyes, vigalmi bizottság; ® üzemi bizottság; a bizottság elnöke, jelentése, tagjai, titkára, ügyvitele; a városi tanácsok állandó bizottságai; a bizottság kiszáll, összeül; megválasztják, kiküldik, összehívják a bizottságot. Őt is beválasztották a bizottságba. A Bakony csak nagy rengeteg, de az semmi se a fővárosi bizottságok rengetegéhez képest. (Eötvös Károly) Egész fogságunk alatt először fordult elő, hogy orvosi bizottság szálljon ki nálunk. (Kuncz Aladár)
2. (elavult) A (királyi) biztos tisztsége. 1833 óta, mikor az aldunai bizottsággal tiszteltetém meg, mostanig nem költetett el bizottságom alatt bevégzett munkákra több, mint 510 000 for. (Széchenyi István)
Szóösszetétel(ek): albizottság; békebizottság; emlékbizottság; kormánybizottság; lakóbizottság; pártbizottság; repülőbizottság; szakbizottság; sztrájkbizottság; versenybizottság; vizsgabizottság.
bizottságosdi.
