bojt
bojt főnév -ot, -ja
Rojtos függelékként lecsüngő, felül kereken összefogott rövidebb v. hosszabb szálakból álló, díszként alkalmazott fonálcsomó. A díványpárna, a függöny, a kard, a sapka bojtja. S párnás, mély zsöllyém elébe gördítettem sebesen; Bojttal-rojttal elmotoztam. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás) Az udvar felől jött, az örökös tarka, bosnyák házisapkájában, amelyről bojt lógott. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): kardbojt.
bojtoz; bojtozás; bojtozó.
