bók
bók főnév -ot, -ja
1. Kedveskedő, széptevő, hízelgő kijelentés, szólam, melyet rendsz. udvariasságból v. érdekből mond vki vkinek, főleg férfi nőnek. Üres bók; bóknak vesz vmit; bókokra vadászik; bókokat mond; viszonozza a bókot; bókokkal halmoz el vkit. Nem szoktam bókot mondani, zárkózott vagyok a gorombaságig. (Arany János) Emma, aki már sok mindenféle bókot hallott életében, zavarba jött. (Krúdy Gyula)
2. (régies) A fej és a derék, esetleg a térd kisebb meghajtásával végzett tiszteletadás vki előtt. Az ajtó lassan fölnyílt, és bejött – sok alázatos bók s engedelemkérés közt egy idegen. (Eötvös József) Alázatosan kapta le süvegét, s mély bókra görbedt. (Kemény Zsigmond) Jesszi … kénytelen volt egy kis bókot csapni. (Herczeg Ferenc)
Szóösszetétel(ek): térdbók.
