bölcs
bölcs melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki érett, nyugodt megfontoltsággal, lelki nyugalommal, biztos ítélőképességgel nagy tudást és tapasztalatokat egyesít; okos. Bölcs ember, férfiú; a bölcs öreg.
2. Ilyen személyre valló, s az adott körülményekhez illő <dolog, cselekvés>. Bölcs belátás, cselekedet, észrevétel, gondolat, ítélet, megjegyzés, mondás, politika, tanács; bölcsen beszél, cselekszik; (gyak. gúnyos) bölcsen elhallgat vmit; (gúnyos is) bölcsen hallgat róla; bölcsen tudja; ezt bölcsen tetted. Szállnának le reád Graecia [= Görögország] isteni, | Kik hajdan lehozák Attika földire | A nagy mestereket, s bölcs tudományokat. (Berzsenyi Dániel) Terem a bölcs íge koros ember nyelvén. (Arany János) Bölcsen higyjetek, de kemény ököllel. (Ady Endre)
3. (gúnyos, rosszalló) Kellő megfontoltság, bölcsesség híján való <személy, cselekvés>. No mondhatom, bölcs férfiú vagy! Bölcs előrelátásra vall, hogy nem szerezted be idejében a tüzelődet!
II. főnév -et, -e [e, e]
1. Rendkívüli tudású, nagyon tapasztalt, nyugodt, érett megfontolású, biztos ítélőképességű személy, aki tudománya, magatartása, példamutatása, művei, jeles mondásai révén kivívta kortársai és az utókor tiszteletét. A görög bölcsek; a hét bölcs; (vallásügy) napkeleti bölcsek; a régi bölcsek; bölcsek ® köve. Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke ohajtva sejt: Léted világít mint az égő Nap. (Berzsenyi Dániel) [Schopenhauer olvasása közben.] Nagy bölcs! olvaslak bámulattal; De bölcseséged nem vigasztal. (Reviczky Gyula) || a. Okos ember, aki higgadt, nyugodt viselkedésével, előrelátásával, megfontoltságával, józanságával tűnik ki. Igazi bölcs. Nem valami nagy bölcs volt, aki ezt tette. Bölcs módjára hallgatott. Óh van-é még egy … szent fedél, Melyben egy bölcs csendes nyugtot … lél? (Csokonai Vitéz Mihály) Barátom! a bölcs boldog mindenütt, … Mert ő magával hordja kincseit. (Berzsenyi Dániel) Egy bolond, egy ügyetlen többet ront, mint amennyit ezer bölcs helyrehozni képes. (Széchenyi István)
2. (gúnyos, rosszalló) Bölcselkedni szerető, de valójában bölcsesség híján való személy. Látod, te bölcs, épp ellenkezőleg történt a dolog!
