bölcselő
bölcselő [e] melléknév és főnév (régies)
I. melléknév Bölcselettel foglalkozó; filozófiai. A bölcselő kritika … minden irodalmi tüneményt egy általános okfőre [= általános legfőbb okra] hajlandó visszavezetni. (Arany János)
II. főnév -t, -je [e] Bölcselettel foglalkozó tudós; filozófus, gondolkodó, bölcsész (1). Az ókori bölcselők. Descartes, az újkor első nagy bölcselője. Lám, megjelent az első bölcselő! (Madách Imre)
bölcselői.
