bólint
bólint ige -ott, -son; -ani
1. tárgyatlan <Helyeslése jeléül v. köszönésképpen> kissé meghajtja a fejét. Bólint vmire; beleegyezően, nagyot, némán bólint. A bocskorosok bólintanak rá, hogy ez valóban úgy van. (Tömörkény István) A pincérek udvariasan hallgattak végig … Egyik-másik értelmesen bólintott. (Karinthy Frigyes)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Gondolkozás, meggyőződés nélkül egyetértését, beleegyezését fejezi ki. Nem törődik a dolgokkal, mindenre csak bólint.
3. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (ritka, bizalmas) Rövid ideig, rendsz. ülő helyzetben bóbiskol, alszik egyet. Bólintok egyet itt a fotelban.
4. tárgyas Bólintásával kifejez v. kísér vmit. Igent bólint. A törvénybíró, a templombíró … ament bólintottak a fejeikkel. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: megbólint; rábólint.
bólintó.
