boly
boly főnév -t, -ok, -a
1. Hangyaboly. Hangyák nyüzsögtek a feltárt bolyban.
2. (átvitt értelemben, költői) Sűrű tömegben egymás közelében élő, sürgő-forgó, nyüzsgő csoport. Rohannom kell – s a földi boly Mellettem gyorsan visszafoly. (Arany János) Magyar bolyba sodort léttel Sírom el, hogy nincs magyarság. (Ady Endre) Lenn a zsongó Boly, a város. (Babits Mihály) || a. (sport) <Főként kerékpárversenyben> az egymás mellől nem tágító, szorosan együtt maradó versenyzők csoportja. ® Kilő a bolyból; kitört a bolyból.
Szóösszetétel(ek): hangyaboly.
bolyos.
