bonyolít
bonyolít tárgyas ige -ott, -son; -ani
1. (ritka) Kuszál, gabalyít, gubancol vmit. Egymásba bonyolította a drótokat, fonalakat, köteleket.
2. (átvitt értelemben) Bonyolulttá, bonyodalmassá, szövevényessé tesz vmit, úgy egybekever, összezavar vmit, hogy csak nehezen v. alig lehet megoldani, tisztázni, rendezni v. kibontakozni belőle. Nem érdemes a kérdést, az ügyet tovább bonyolítani. Az ügyvédek egyre bonyolították a pert. || a. (átvitt értelemben) <Vkit bonyolult, bonyodalmas, szövevényes helyzetbe> kever, sodor, belebonyolít, belekever. Felesleges vitába bonyolítja magát. Nehéz helyzetbe, súlyos perekbe bonyolította családját. Jókainak vissza kellett vonni … egyetmást, sőt még párbajba is bonyolították. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, irodalomtudomány) <Író vmely dráma, eposz v. regény cselekményét> küzdelmeken, összeütközéseken, fordulatokon át előre viszi a kifejlet felé; sző. Ügyesen bonyolítja a cselekmény szálait, a főhős, a szereplők sorsát, az eseményeket.
Igekötős igék: kibonyolít; lebonyolít; összebonyolít.
bonyolítás; bonyolító; bonyolított.
