borsódzik
borsódzik tárgyatlan ige -tam, -ott, ..óddzék (..óddzon) borsózik ..zzék (..zzon)
1. Borsódzik a háta vmitől: a) (rendsz. átvitt értelemben) vminek a láttára, hallatára végigfut rajta a hideg, lúdbőrözik tőle. Vakmerő, szörnyű tettek, melyektől hátam is borsódzik … (Szigligeti Ede) [Ágota kisasszony] elful zokogásba; Borsódzik őméltósága háta. (Kiss József) Láttam oly dolgot, mit csak elbeszélni, | bár túl vagyok rajt, borsózik a hátam. (Babits Mihály–Dante-fordítás) b) <félelmében, irtózatában> idegenkedik tőle; nincs kedve hozzá; fél megtenni. Borsódzik a hátam, ha a holnapi költözködésre gondolok.
2. (ritka) Lúdbőrözik. A kriptáknak fagyos szelétől Borsódznak minden tagjaim. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben) Vmitől borsódzik: <vmely erős érzelmi hatás következtében> fél, irtózik, undorodik vmitől. Borsódzik a rá váró kellemetlen munkától. Borsódzik ettől a nehéz feladattól.
Igekötős igék: megborsódzik; összeborsódzik.
borsódzás; borsódzó.
