botlás
botlás főnév -t, (-ok), -a
1. (ritka) A botlik igével kifejezett cselekvés, ill. történés; az a tény, hogy vki vmi (vmibe) botlik. A gyermek, a ló botlása. Egy kőbe botláskor felsebezte lábát. Meg kellett kapaszkodnia a táncosnőnek, hogy kiparírozza a botlást. (Krúdy Gyula) || a. Az a tény, hogy vki vkibe botlik, vkivel véletlenül összetalálkozik. Egymásba botlásuk meglepte mindkettőjüket.
2. (átvitt értelemben) Megbocsátható, (a cselekmény eredményétől érintettek szempontjából) kisebb (erkölcsi) hiba, vétség, eltévelyedés. Fiatalkori botlás. Megbocsátotta az asszony botlását. A család sokáig titokban tartotta a fiú botlását. Botlást követ el. Mozogjon a világ, amint akar, Kerekeit többé nem igazítom, Egykedvűen nézvén botlásait. (Madách Imre) Kitartott férfi, aki mindennapi kenyeréért szemet húny a felesége botlása fölött! (Herczeg Ferenc)
Szóösszetétel(ek): nyelvbotlás.
