bővérű
bővérű melléknév -en [e], -bb
1. Az egészségtől szinte kicsattanó, vérmes <személy>; olyan, akiben feszül az életerő, s ezért nehezen tud uralkodni ösztönein, indulatain; heves, tüzes, szenvedélyes. E bővérű nép elkezd gondolkozni, terveket csinál. (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben) Ilyen természetre valló, abból fakadó <megnyilvánulás>; kissé vaskosan természetes, nyersen egészséges. Bővérű fantázia, humor, nevetés. || a. (átvitt értelemben, választékos) Bővérű komikum: harsányan egészséges, kissé nyers, nem éppen finom k.
bővérűség.
