búb [1]
búb [1] főnév -ot, -ja
1. Vminek a tetején levő gömbölyded kidudorodás, kiálló rész. A kemence búbja. Doktori módon Harmadik újjával megbökvén homloka búbját, Fürdővíz szaporán, úgymond. (Fazekas Mihály) Roppant nagyságú asztagok láthatók, miknek búbjáról kellemetlenül kiáltoz egy fölreppent páva. (Jókai Mór) || a. Vkinek a (feje) búbja: (gyak. tréfás) feje tetejének legmagasabbra domboruló része; fejtető; a feje búbjáig: tetőtől talpig, teljesen; megvakarja a feje búbját. Magára öltött egy durva szőr harát. Mely feje bubjától a sarkáig leér. (Arany János) Egy pár ütés is sajgott a feje búbján. (Gárdonyi Géza) Sapkákat nyomott a búbjukra, s kizavarta a nagyobbakat a házból. (Móricz Zsigmond)
2. Némely madárfajta feje tetején levő tollbokréta, bóbita (1). A banka, a pacsirta, a vöcsök búbja.
