búcsújáró
búcsújáró melléknév és főnév
I. melléknév
1. (vallásügy) Búcsújárásban résztvevő <személy, csoport>. Búcsújáró asszony, emberek, körmenet, processzió, tömeg. A búcsújáró menet ünnepélyesen vonult be a puszta helységbe. (Jókai Mór) Keserves, töredelmes Búcsujáró nép zokogva Énekel. (Vajda János) || a. Búcsúkra [2] (2) nem vallásos célból eljáró <személy>. Búcsújáró kereskedő, koldus, mézeskalácsos.
2. (népies) Búcsújáráskor használatos <tárgy, eszköz>. Búcsújáró bot, kalap.
3. (állattan) Búcsújáró lepke: csenevész szipókájú kis rovar; rövid, mérges szőrzettel fedett hernyója hosszú oszlopban vándorol, s erdőkben a fák lombjának lekopasztásával nagy kárt okoz (Thaumatopoeida processionea).
II. főnév -t, -ja (vallásügy) Búcsújáró személy. Énekelnek a búcsújárók. Szembe jőnek búcsújárók. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): búcsújáróhely.
