búcsúzás
búcsúzás főnév -t, (-ok) -a
A búcsúzik igével kifejezett cselekvés; búcsú. Érzékeny, fájdalmas búcsúzás; utolsó v. végső búcsúzás: halottól való búcsúvétel a sírnál, ravatalnál; utolsó istenhozzád. A búcsúzás ideje elkövetkezett. Nagy keserű búgás leve búcsuzása, | S ment, hogy soha többé Piroskát ne lássa. (Arany János) Az utolsó búcsúzásnál majd megszakadt leány szíve. (Jókai Mór)
búcsúzási.
