bugyborékol
bugyborékol tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. <Mozgásban levő folyadék> buborékokat hoz létre, és ismételten apró, egybefolyó loccsanásokra emlékeztető hangot ad. Bugyborékol az esővíz a tócsában, a forró lekvár az üstben, a teavíz a tűzön; bugyborékol a palackból kiömlő víz. A víz bugyborékolva kavarog az örvényben. Bugyborékolva tört elő a forrás vize. Bugyborékolt a víz, míg megtelt a korsó. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <A kedély vmely megnyilatkozása> elevenen, buzogva jelentkezik; pezseg, habzik. Bugyborékol a vidámság. Csak úgy bugyborékolt a jókedv. (Mikszáth Kálmán) És kinyílnak csukott, asszonyi szemek és halk, édes nevetés bugyborékol nyomában. (Karinthy Frigyes)
Igekötős igék: előbugyborékol; felbugyborékol; kibugyborékol.
bugyborékolás; bugyborékoló.
