bujt
bujt tárgyas ige -ott, -son; -ani
1. (kertészet, szőlészet) Bujt vmit: vmely növény hajtását, vesszejét szaporítás végett egy-két szem kihagyásával a föld alá dugja v. földdel takarja, hogy a föld alatti rész gyökeret verjen; homlít. Rózsát, szőlőt bujt.
2. (választékos) Titokban ingerel, izgat vkit vki ellen. Egymás ellen bujtotta őket. Apja ellen bujtja a fiát. Hitszegő vagy, s bújtod a nagyot Hízelkedéssel. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) <Szenvedélyt> szít, éleszt (vkiben). Megszeretém … szerelemmel | A szemérmetes Erzsókot | … Ő észrevevé, S bujtotta tüzem. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: felbujt.
bujtható; bujtó.
