bűnösség
bűnösség főnév -et, -e [ë, e]
1. Általában a bűnös melléknévvel kifejezett állapot; vkinek, vminek ilyen volta, állapota. A gyerek érezte bűnösségét, mert nagyon hallgatott.
2. (jogtudomány) Az a tény, hogy egy büntetőjogi felelősségre vonható személy a terhére rótt jogsértést előidéző cselekmény elkövetésében bűnös (I. 1), tehát a bíróság büntetést szabhat ki rá. Bűnösségét beismeri; bűnösséget kizáró ok; megállapítja, kimondja vkinek a bűnösségét; rábizonyítja bűnösségét. Bűnösségedet [az iskolai fegyelmi bizottság] nem látja … teljesen bizonyítottnak. (Gárdonyi Géza)
