bűnügy
bűnügy [n-ü] főnév (jogtudomány)
Olyan ügy, amely a bűncselekmények nyomozására, vizsgálatára és megtorlására hivatott hatóságok hatáskörébe tartozik. A bűnügy felderítése, kivizsgálása. Polgári pernek indult, de bűnügy lett belőle. Matild bárónő bűnügye rövid időn hírhedett perré nőtte ki magát. (Jókai Mór) Az ügyészség fontosnak tartotta, hogy ezt a szövevényes bűnügyet … minden részében kibogozzák. (Kosztolányi Dezső) || a. Bűncselekmény kinyomozása, vizsgálata v. megtorlása végett folytatott eljárás. Idézés bűnügyben. A bűnügyet a jövő héten tárgyalja a bíróság.
