bura
bura főnév burát, burája, (tájszó) búra
1. Általában harang v. félgömb alakú borítóüveg. A légszivattyú, az állóóra burája; bura alatt: (átvitt értelemben is) minden káros hatástól túlzottan féltve, a való élet emberformáló hatásától elzárva; bura alatt tart vkit; bura alatt nevelkedett. Úgy éreztem, mintha bura alatt volnék s a levegő fokozatosan fogyna. (Móricz Zsigmond) || a. Sűrű dróthálóból készült, félgömb alakú eszköz ételneműeknek szellős, de kártevőktől elzárt helyen tartására. A legyek elől bura alá tette a hideg ételeket.
2. Lámpát, gyertyát, villanykörtét védő v. a fényt tompító, porcelánból v. üvegből készült burok. Az utcai lámpák burája. || a. (műszaki nyelv) A fényforrás burkolására, a fény irányítására, szűrésére és színezésére haszn. szerkezet. || b. (villamosság) Az izzólámpa világító szerkezetét magában foglaló, légmentesen záró üvegtest.
3. <Hajszárítón> a fejre illeszthető, szabálytalan félgömb alakú rész, melyben a meleg levegő áramlik.
Szóösszetétel(ek): üvegbura.
