burjánzik
burjánzik tárgyatlan ige -ott, -ana, ..nozzon; -ani, (ritka) burjánoz (csak 3. személyben)
1. <Haszontalan növény, főleg gyom> sűrűn, szaporán, esetleg a hasznos növényekre károsan nő, terjed. Az elhanyagolt búzaföldön burjánzik az acat. A szőlőkben dudva burjánzik. (Jósika Miklós) [A sziklák] között a havasi növényzetnek irtatlan bozótja burjánzik. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Haj, szőr> sűrűn, dúsan nő. Ákosnak csak felül ritkult a haja, de köröskörül annál sűrűbben burjánzottak a deres tincsek. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) <Vmely ártalmas, rossz szokás, felfogás, kellemetlen dolog> gyorsan terjed, elharapódzik. A hivatalban burjánzott a bürokrácia, a korrupció.
Igekötős igék: elburjánzik; felburjánzik; túlburjánzik.
burjánzás; burjánzó.
