busa
busa melléknév busán
1. (tájszó, irodalmi nyelvben) Nagy, erős, széles <fej, homlok>. Dolgozik a vas bak … az omló falat egész hévvel Döngetheti … nagy busa fejével. (Arany János) Busa homlok, széles arc … mint a bölénynél. (Eötvös Károly) || a. (népies, irodalmi nyelvben) Nagyfejű, széles, erős homlokú <ember, állat>. Busa legény. [Címerén] Hozza Bánfi büszkén busa ökre szarvát. (Arany János)
2. (tájszó, költői) Vastag, sűrű, dús. Felkapta az ágyról a pihenő lantot, Busa szemöldökét ráncolva keményen. (Arany János) Alszik a sűrű, jó magyar föld, … Sütteti sok busa kalászát. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Komor, keserű; haragos <természet, lelkiállapot, viselkedés>. Busán nézett a földre, mint a Bika. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Vén, busa lélek, vajjon a Fenséges, örök robogás Magányán nem kisért soha A régi, földi lobogás? (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, régies) Nyakas, makacs.
4. (átvitt értelemben, ritka, költői) Mély, vastag, öblös, telt <hang>. Felállott, s vastag busa hangon így szólt … : – „Nohát menjünk.” (Vörösmarty Mihály)
