búskomor
búskomor melléknév -an, -abb
1. Szinte betegesen kedvetlen, nagyon bánatos <személy>; melankolikus. Búskomor egyéniség, ember. Felesége halála óta búskomor. || a. Ilyen személyre jellemző, reá valló. Búskomor arc, hangulat, pillantás, tekintet. Búskomoran néz.
2. A búskomorság (1) hangulatát keltő. Búskomor este, felhők, táj; hegedűjének búskomor hangja. Azon órák emléke mind végigfut lelke előtt, mint búskomor árnyék. (Jókai Mór)
3. (orvostudomány, lélektan) A búskomorság elmebajában szenvedő <személy>. A beteg még rossz állapotban van, búskomor.
