bűvölet
bűvölet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (régies) A bűvöl igével kifejezett cselekvés. [Az ifjú] bűvöletének erejével fejökre fogja rázni ezen ősi épület íveit. (Kemény Zsigmond)
2. (választékos) E cselekvés hatása, eredménye. Vkinek, vminek a bűvölete alatt áll; vminek a bűvöletében él; megtöri a bűvöletet. Feloldva érzém magam … [a] kínos bűvölet alul. (Széchenyi István) Az erőszak bűvöletében | mit bánja sok törvényhozó, | hogy mint pusztul el szép fajunk! (József Attila)
bűvöletes; bűvöletesség.
