buzdítás
buzdítás főnév -t, (-ok), -a
A buzdít (1, 2) igével kifejezett cselekvés, tevékenység, megnyilatkozás; lelkesítő ráhatás, ösztönzés, biztatás. Lelkes, viharos buzdítás. A munkaversenyek jó eredménye hatalmas buzdítás a termelés fokozására. A közönség ütemes buzdítása szárnyakat adott a csapatnak. Buzdításul mondta, tette. Még az erősnek, a bátornak is szüksége van néha buzdításra. Egy kis buzdítás, ótalom … mellett versenyre léphetnének akárkivel. (Kossuth Lajos) Pillantásában buzdítást, biztatást vett észre a további sörözéshez. (Krúdy Gyula) || a. Az a tény, hogy vki buzdít vkit. Az ő buzdítására fogott a munkába. || b. Az a tevékenység, hogy vkit vmire buzdítanak. A katonák, munkások, tanulók, versenyzők buzdítása.
