centrum
centrum [ë v. e] főnév -ot, -a
1.* (sajtónyelvi) Központ, középpont. Az ipari centrumokba tömörült lakosság. || a. (kissé választékos) <Nagyobb városban> a központi rész. A centrumban lakik. A város centrumában, a hivatala közelében lesznek tán szebb helyek is: ott kell lakást keresni. (Babits Mihály)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (történettudomány, politika) <Egyes, főleg külföldi parlamentekben> az a párt, melynek képviselői a jobboldal és a baloldal között mintegy átmeneti felfogást vallanak, és a parlamenti ülésterem középső padsoraiban van a helyük. A centrum megszavazta a kivételes törvényeket.
3. (katonaság) Nagyobb hadseregcsoport középső része <megkülönböztetésül a szárnyaktól>; derékhad. Az ellenség a centrum ellen intézte támadását.
4. (orvostudomány) Idegközpont.
Szóösszetétel(ek): centrumpárt.
centrumú.
