cimbalom
cimbalom főnév ..lmot, ..lma v. -ja
Lábakon álló, trapéz alakú, asztalszerű húros ütőhangszer, melynek pedállal tompítható hármas, ill. négyes húrjait két vattázott verővel szólaltatják meg. ® Bomlott cimbalom; a cimbalom ütője ¬; cimbalmon játszik; veri a cimbalmot. Cimbalom, síp, hárfa zengenek: | ott azt hiszik, hogy ők örvendenek. (Katona József) Abból kénytelen megélni, hogy muzsikus cigányok után cipeli a nagybőgőt vagy a cimbalmot. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Ennek hangja. Szereti a cimbalmot. Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom … Van-e még, kit a búbánat terhe nyom? (Petőfi Sándor) || b. (ritka) E hangszeren való játék; cimbalmozás. Cimbalmot gyakorol, tanul.
Szóösszetétel(ek): cimbalomhúr; cimbalomkotta; cimbalomszó; cimbalomverő.
