címzett
címzett [ë] melléknév és főnév
I. -en [e]
1. Vhová, vkinek a nevére szóló címmel (2) ellátott. A miniszterhez címzett levél. || a. Burkoltan, vkihez v. vki ellen intézett <megjegyzés, célzás>. [A bég] elfogadta … az egész hozzá címzett magasztalást. (Jókai Mór)
2. Vmely címmel (4), megnevezéssel illetett <személy>. Vminek címzett; az igazgatónak címzett kartárs.
3. Vmely megkülönböztető megjelöléssel, cégérrel jelölt. Az Oroszlánhoz címzett vendéglő.
II. főnév -et, -je [e, e]
1. (postaügy) Az, akinek nevére vmely postai küldeményt címeztek. Levele „címzett ismeretlen” megjegyzéssel jött vissza. A címzett ezt a levelet a legnagyobb titokban bontsa fel. (Jókai Mór) A zubbonyka alatt … nem messzire a szívtől helyezték el a címzettek a hozzájuk adresszált, névtelen verseket. (Krúdy Gyula)
2. (hivatalos) A levél, értesítés címében (2) megjelölt természetes v. jogi személy. Felhívom címzettet, hogy …
3. (jogtudomány) <Szerződés kötésekor> az a fél, akinek az ajánlatot teszik.
