cinizmus
cinizmus főnév -t, -a (csak egyes számban) (régies írva: cynismus is)
1. (gyak. rosszalló) A cinikus (1) emberre jellemző világnézet, életfelfogás. Ez több volt a nyiltságnál, ez cinizmus volt. (Herczeg Ferenc) Pongyolaságomat, cinizmusomat … és fölényemet … éppen ez a titkolt pátosz tette lehetővé. (Karinthy Frigyes) || a. (gyak. rosszalló) Az ezt tükröző viselkedés, magatartás, cselekvés. Határtalan cinizmussal legyintett. Hiszen éppen az a jó –, jegyezte meg nagy cinizmussal a fiatal Noszty. (Mikszáth Kálmán) Nem tagadás van ebben a mosolyban –, csak … szemtelen cinizmusa a butaságnak. (Karinthy Frigyes)
2. (filozófia) Ókori görög filozófiai iskola, mely csupán az erényt, ill. annak bizonyos fajait tartotta értéknek, igénytelenséget hirdetett, az uralkodó erkölcsöket pedig semmibe vette.
cinizmusú.
