cintányér
cintányér főnév
1. Két, tányér alakú rézkorongból álló ütőhangszer: a korongokat egymáshoz ütve szólaltatják meg. Pergett a dob, zengett a cintányér. Összecsapta tenyereit, hogy akkorát csattanhassanak, mint két cintányér. (Tolnai Lajos) Üstdob. Cintányér. Őrült, kába lárma. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) Cinből készült tányér. Oly csekély [= sekély] cintányérok voltak, hogy a kalán sehogy sem merült meg rajtuk. (Táncsics Mihály) Cintányér volt az étkekhez, fakupák a serhez. (Jókai Mór)
cintányéros; cintányéroz.
