cirpel
cirpel [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] ciripel [ë] (hangutánzó)
<Tücsök, kabóca, több más rovar> hosszan, messze hangzón, egyhangúan vékony, meg-megszakadó hangon szól. A legelőn ezer tücsök cirpel. Ott cirpel egy tücsök a gunyhó szögletében. (Jókai Mór) Tücskök cirpeltek a napfényben. (Kosztolányi Dezső) Cirpel most az őszike szeles őszidőben. (Babits Mihály)
cirpelés; cirpelget; cirpelő.
