copf
copf főnév -ot, -ja
1. <Ma már csak női hajviseletként:> egy v. két ágban viselt, hosszú, lelógó hajfonat; varkocs. Copfja derékig ér. Copfban viseli a haját. Haja … nincs hátul copfba szedve. (Jókai Mór) Visszakacsintottam a lányokra, meghúztam a copfjukat. (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Merev, nagyképű ragaszkodás főleg bürokratikus szokásokhoz, értelmetlenné vált formaságokhoz. A felcsigázott [= túlhajtott] adó … már elavult és igen esetlen fogás, melyből a régi osztrák copf búj ki. (Széchenyi István) A nép | dolgozik, szépűl város és vidék: | … eltünt sok gőg, régi copf. (Szabó Lőrinc)
