cosinus
cosinus [koszinusz] főnév -t, -ok, -a (mértan)
Az a szögfüggvény, amelyet a derékszögű háromszögben a függvényben megnevezett hegyesszög mellett fekvő befogó és az átfogó aránya alkot. (Rövidítve: cos). cos α: olyan c., amelynek a szöge α. || a. Ebben a viszonyban meghatározott szöghöz tartozó számérték. cos 40° = 0,7660.
Szóösszetétel(ek): cosinusfüggvény; cosinusgörbe.
cosinusos.
