cs
cs [csé] főnév cs-t, cs-je [e]
1. (nyelvtudomány) Beszédhang: a t és az s hangéval nagyjából azonos helyen képzett s jellegében a két hang között levő zöngétlen mássalhangzó (affrikáta); a dzs hang zöngétlen párja (pl. a csíz v. csúz szó első hangja). A cs ejtése, képzése.
2. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a magyar ábécének és a c és a d közé eső ötödik betűje. Kis cs; nagy Cs.
