csábít
csábít tárgyas ige -ott, -son; -ani v. -ni
1. (rosszalló) <Személy hízelgéssel, ígéretekkel> megpróbál rávenni vkit vmire, kül. a tisztesség, a kötelesség, a hűség útjáról való letérésre. Fényes ígéretekkel csábít vkit; bűnre csábít vkit; rossz ® útra csábít. Sok mindennel csábította az asszonyt, de nem tudta elcsábítani. Elkezdett mennydörögni azon … bujtogatók ellen, kik a szegény föld népét veszedelembe csábítják. (Jókai Mór) Szeretni csábít mézes ajkad, Szerelmi szóra még sem hallgatsz. (Ady Endre) || a. (rosszalló) Vhova csábít: <személyt> vki, vmi rábír arra, hogy vhova elmenjen; arra ösztönöz, hogy vhova menjen. A kivándorlási ügynökök Amerikába csábították a föld nélküli parasztokat. A legényt kocsmába csábították pajtásai. [A nemzetgyűléshez.] Kit a hiúság vagy silány önérdek Csábít e helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) <Dolog, jelenség> rendsz. a képzeletre hatva erősen vonz vkit, vmit. Mindig csábította az ifjúságot az új, az ismeretlen. Csábít ez az ajánlat. Kalandokra vágyott, s a vándorasztalosok bohém élete csábította a párizsi útra. (Kuncz Aladár)
Igekötős igék: átcsábít; becsábít; elcsábít; kicsábít; odacsábít; visszacsábít.
csábítgat; csábítható.
