csalán
csalán főnév -t, -ok, -ja, (népies) csalány
1. Kertben, mezőn, utak mentén növő, szőrös levelű gyomnövény; a leveleken ülő szőrös fullánkok vigyázatlan érintése bőrünkön égő viszketést okoz. Apró, lápi, nagy csalán; ® süket csalán; megcsípi a csalán. Kiirtja a kertből a csalánt. Csalánt szed, vág a kacsáknak. Hej be csipős a csalány. | Kesereg a szép leány. (Kisfaludy Károly) Puszta domb volt, … tüskék, álnok csalánok s haszontalan kórók valának kopár oldalainak gyér ruházatai. (Vörösmarty Mihály) Szél jött … és a gazok, csalán, lapátfű és keserű lapu … vidám hajlongásba kezdtek. (Babits Mihály)
2. (növénytan) Az ilyen növényeket magában foglaló növénynemzetség (Urtica).
3. (ritka) Ennek leveléből készült főzelék. Ma csalán volt ebédre.
Közmondás(ok): csalánba nem üt a mennykő: haszontalan embert nem szokott baj érni.
Szóösszetétel(ek): 1. csalánbozót; csalánfőzelék; csalánleves; csalánrost; csalánvászon; csalánzsák; 2. árvacsalán.
csalános.
