csalatkozik
csalatkozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon) (választékos)
1. Csalatkozik vki: csalódás ér vkit, mert nem az következik be, amit várt v. remélt. A gyerekek azt remélték, hogy kimehetnek az állatkertbe, de csalatkoztak. || a. Csalatkozik vkiben, vmiben: nem találja meg vkiben, vmiben azt, amit keresett, várt v. remélt; csalódik vkiben, vmiben. Csalatkozott a barátjában. Azzal vigasztalá magát, Hogy életében Ez az utósó fájdalom, … Pedig csalatkozott. | Ez nem végső fájdalma volt. (Petőfi Sándor) Osztályosunk, jóban-rosszban … Benned, bárhogy hány-vet a sors, Nem csalatkozunk. (Arany János)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) <Érzékszerveinek hibájából v. hibás következtetés folytán> tévedésbe esik, téved. Csalatkozom, vagy a hűs éj szele Valóban ember-szót ragad felém? (Vörösmarty Mihály) Csalatkozol; nem az jött, akit vártál, Az én nevem Bem, és nem Hunyadi. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: megcsalatkozik.
csalatkozás; csalatkozó; csalatkozott.
