csapadék
csapadék főnév -ot, -a
1. (légkörtan) A levegőben levő vízpára kiválásából származó, cseppfolyós v. szilárd állapotban a földre hulló víz: eső, harmat, dér, hó, jég. Őszi, tavaszi csapadék. További csapadék várható. Elvétve csapadék: a) helyenként cs. hull; b) (átvitt értelemben, tréfás) e. megtörténik, néha előfordul ilyesmi is. || a. (légkörtan) Ennek vmely meghatározott területre hullott, rendszeres megfigyelés alapján mért, bizonyos időre megállapított s mm-ekben kifejezett mennyisége. Az évi csapadék 450–500 mm. || b. (ritka) Nedvesség, víz. Csupa csapadék volt a haja. (Mikszáth Kálmán)
2. (vegyi ipar) Vmely oldatból fizikai v. kémiai hatás folytán kivált szilárd anyag. A gipsz vizes oldatából, szesz hozzáadásával, a gipsz csapadék alakjában kiválik.
Szóösszetétel(ek): csapadékdús; csapadékhiány; csapadékképződés; csapadékmaximum; csapadékmennyiség; csapadéknem; csapadékvíz.
csapadékú.
