csappan
csappan tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben)
1. (ritka, régies) Vmi hangosan csapódik, csukódik, hozzáütődik vmihez. Csappan a zsebkés pengéje. Csappant mögötte az ajtó. A cselédkönyvet az asztalra ejtette, úgyhogy az csappant. (Kosztolányi Dezső)
2. <Vminek a száma, mennyisége> fogy, fogyatkozik. Egyre csappan az ingadozók száma. Jövedelme egyre csappan.
Igekötős igék: megcsappan.
csappanás; csappanó.
