csaptató
csaptató főnév -t, -ja
1. (népies) Vékony pózna, mellyel a nádtető szélét lekötik, megerősítik. Csaptatóval kötötte le kunyhójának nádfödelét. || a. (népies) Rúd, pózna, amellyel a szekérre rakott szénát, szalmát, kévéket megerősítik. || b. (népies) Csapda, csapóvas. Itt meg lesz fogva a lábad vas csaptatóban. (Jókai Mór) || c. (átvitt értelemben, ritka, régies) Csapda, csel. A lovasság … kelepcébe csalni volt ellenük küldve, s ők okvetlenül bemennek a csaptatóba. (Jókai Mór)
2. (régies) Két egymás fölé helyezett és súlyos deszkából álló, fél dióval feltámasztható egérfogó. Ütődöm, verődöm …, mint egy csaptatóba jutott egér. (Jókai Mór)
3. Madárfogó csapda, melynek ajtaja lecsapódik, ha a madár a szerkezet pallójára lép. || a. (átvitt értelemben) Most fogva vagy, itt vagy az én csaptatómban. (Arany János)
4. (népies, régies) Fakeretről legombolyítható, piros festékbe mártott zsinór, amellyel az ácsok a megmunkálandó gerendára jelzésül piros vonalat vonnak.
Szóösszetétel(ek): csaptatófa.
