csatol
csatol tárgyas ige -t, -jon
1. (műszaki nyelv) <Járművet, szállítóeszközt> kapcsolószerkezettel, eszközzel szilárdan és szükség esetén könnyen leválaszthatóan vontatás végett vmihez kapcsol, köt, erősít, vmire függeszt. A szerelvényt a mozdonyhoz csatolja. A csillét a kötélre, az uszályt a hajóhoz csatolja. || a. Csattal erősít, köt vmit vhova. Hurcolta nehéz kard szíjjra kötött végét … Anyja pedig … Csatolta fiának kicsi derekára. (Arany János)
2. <Írásbeli küldeményhez> mellékel vmit. Iratokat csatol a kérvényhez; a levélhez ötven forintot csatol; okmányt csatol; csatoltan v. csatolva küldjük a jegyzőkönyv másolatát.
3. (kereskedelem, pénzügy) <Tételt, összeget> vmely nagyobb egységhez ír, kapcsol. Ezeket a tételeket csatoljuk a főkönyvi számlához. A kamatot esztendőnként a tőkéhez csatolta. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben, költői) Vmit vmihez erősen fűz, köt; hozzákapcsol. Ez a föld, … melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt … (Vörösmarty Mihály) Csak addig fáj, míg végképp elszakad, Mely a földhöz csatol, minden kötél [= kötelék]. (Madách Imre)
5. Vmihez csatol: <országot, országrészt> addigi államjogi helyzetét megváltoztatva, egy másik állam területének részesévé tesz; bekebelez. Vmely országot a másikhoz csatolnak. || a. <Vmely közigazgatási egységet> más közigazgatási egységbe illeszt, iktat. Csepelt Nagy-Budapesthez csatolták. Pest megye déli részét Bács-Kiskun megyéhez csatolták.
6. (villamosság) <Rezgőköröket> úgy hoz viszonyba, hogy egymást elektromosan, ill. mágnesesen befolyásolhatják.
Igekötős igék: átcsatol; becsatol; elcsatol; előrecsatol; felcsatol; hátracsatol; hozzácsatol; idecsatol; kicsatol; közbecsatol; lecsatol; megcsatol; mellécsatol; odacsatol; összecsatol; rácsatol; széjjelcsatol; szétcsatol; utánacsatol; visszacsatol.
csatolható; csatolt; csatoltat.
