csattanó
csattanó melléknév és főnév
I. melléknév (ritka) -n v. -an, -bb
1. (hangutánzó) Olyan, ami csattanással járó hangot ad. Csattanó csók, pofon; a hátán csattanó ostor.
2. Olyan, aminek csattanója (II. 1), hirtelen, meglepő, jól odaillő fordulata van; csattanós. Csattanó befejezés; csattanó fordulat. E csók az én bús mesém vége, S lehet-e vég, mely csattanóbb? (Ady Endre)
3. (ritka) Élesen, találóan visszavágó; csattanós. Csattanó cáfolat; csattanó választ ad vmire v. kap vkitől.
II. főnév -t, -ja (átvitt értelemben) Vminek meglepő, találó, néha nem is várt rövid befejezése. A történet, az adoma csattanója. Az volt a dolog csattanója, hogy álmodta az egészet. Most jön a csattanó. Hol marad a csattanója? Elrontja vminek a csattanóját. Bohózatba illő csattanó, mely bosszant, ahelyett, hogy megrázna. (Ambrus Zoltán) A francia cseveg, szikrázik, pontosan kiszámított csattanókat helyez el, a német taglal, fejteget, elemez, boncol, latol. (Kosztolányi Dezső)
