csattant
csattant ige -ott, -son; -ani csattint (hangutánzó)
1. tárgyatlan Úgy üt, csap vmibe, vmihez v. vmivel, hogy csattan(ó hang keletkezik). Kezével, tenyerével csattant; ostorral csattant. A kocsis nem azért csattant ostorával, hogy lovai kidőljenek …, hanem, hogy sebesebben haladjanak. (Petőfi Sándor) Tenyerébe csattantott háromszor. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (tájszó) Csettent. A török nagyot csattantott … a nyelvével, mint akinek igazán jól esett valami. (Jókai Mór)
2. tárgyas Úgy üt, csap vmit (vmihez), hogy az csattan(ó hangot ad). Ostorát csattantja. Inog az újság … Egy … szélroham nekitámad, belefúj, kipuffasztja, mint mi azokat a papírzacskókat, melyeket gyermekkorunkban a falhoz szoktunk csattintani. (Kosztolányi Dezső)
3. Vmit csattant vhova: kezét úgy üti, v. száját úgy nyomja vkihez, vmihez, hogy csattanó hangot idézve elő, létrehoz vmit. Csókot csattant az arcára. A fiatal anya … hangos csókokat csattanta [gyermeke] kövér, piros orcácskáira. (Jókai Mór) Nagy pacsit csattantott a kis tenyerébe. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: becsattant; elcsattant; felcsattant; kicsattant; lecsattant; megcsattant; odacsattant; összecsattant; rácsattant; szétcsattant; visszacsattant.
csattantás; csattantó.
