csavargó
csavargó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki csavarog. Az utcán csavargó gyermek. A tetőn kerek lyukat hagyott az ember, hogy majd kikandikáljon a kályhacső … És melegítse egy csavargó ember életét. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, ritka) Kanyargó, tekervényes <út, folyó>. Csavargó utak; a szőlők között csavargó ösvény.
II. főnév -t, -ja
Olyan személy, akinek nincs állandó lakhelye, kül. olyan, aki bűnözésből él. Hirhedt csavargó; hét határ csavargója. Elmondta őt csavargónak, minden rossznak. A gyilkosságot egy csavargó követte el. Az apámtól nem kell szégyellnem, Hogy csavargó, semmiházi lettem. (Juhász Gyula) Összeterelték a csavargókat, rongyos embereket, padon alvókat s a bokrok sűrűjéből felvert hajléktalanokat. (Nagy Lajos) || a. (bizalmas, tréfás) Kódorogni szerető személy. Hol kujtorogtál megint, te csavargó?
csavargós.
